2013. január 12., szombat

Kis, napi bölcsesség







Kis, napi bölcsesség


Szeretem a rendet, a tisztaságot, s az esztétikum megjelenésének minden formáját a környezetemben.
Ódon házban lakom, az utcai lakás az enyém. Mivel már 15 éve költöztem ide (ahol szorosan csak a gyerekkor telt és hamar férjhez menvén innen évtizedekre eltávoztam és csak látogatóként tértem meg, kellő sűrűséggel), beállt egy végleges rend, ami itt már változni nem fog.

A 15 év alatt négy építkezést kellett elviselnem a környéken. Ez nagyon megviselt a kivédhetetlen por miatt.
Mostanra leülepedett, megnyugodott a környék, az új házakat belakták, én pedig eltakarítottam az addig kintről áramló szennyeződést. Csupa zöld vesz körül, bentre cipővel soha nem lépek be, mert a saját dolgomat nehezíteném. A konyhába közvetlenül az árnyas udvarról lépek. Kis szilfám (fogalmam sincs, hogy tényleg az-e, de véglegesen így neveztem el) – hatalmasra terebélyesedett.
A konyha bejáratát Csipkerózsika – zöldként óvja.
Unokáimat fotóztam és egy tekercset rászántam a lakásra is. Imádtam egész életemben enteriőrt fotózni. A képeken láttam viszont, milyen kedves fészekben élek. Mennyire fontos a tárgyak helye, ápolása. Valamint, mennyire nem látszik, sőt lényegtelen egy száz éves ház hibáinak kutatása, hiszen azokról a romlásokról csak én tudok, nem mutatkoznak meg. A könyveim, videokazettáim, dvd tárolóm és a soha meg nem szűnő fenyő, melyet száz darabból álló led – fűzér világít meg, a puha kelmék, a hatalmas virágkosár, a kínai porcelán háborúból, csodával határosan megmenekült pár darabja most az én otthonom. Nem végleges, ezt nagyon remélem, mert terveim már készen állnak. Emlékezetemben ez az utolsó fotósorozat fog megmaradni. Készítettem én többet is, a tizenöt év folyamán. Érdekes a változások nyomon követése. Okos ez a jelen rend. Békés, emberszabású és engem tükröz. Mindezt azért írtam le, mert szalvétát egész életemben fonott kosárban tároltam. Mindenki annyit vesz ki, amennyire szüksége van. Mindemellett esztétikus, szép látvány is, a mindig fogadásra kész, íves lábú, szép asztallal, amit a fiamtól kaptam. A szalvétákat körben megsodrom. Így legyezővé nyílik és könnyen elérhető.

Sok gondom van mostanában. Hetekkel ezelőtt az egyik kosár kiborult. Csak úgy visszatettem a szalvétákat és nem volt kedvem szokásosra igazítani. Ma egy mozdulattal tettem rendbe. Apróság. Semmiség. Mégis – ezekből a mozaik elemekből tevődik össze a külső – belső komfort.
Állóképpé merevedett a jelen állapot. Kedves, megőrzendő állóképpé. Innen a sok tapasztalattal együtt gazdagon, kezdek majd bele valami véglegesbe. Gyakorlatom, mint tenger. Rengeteg lakberendezés „tapad a kezeimhez”, saját magam és mások örömére. A tehetség önmagában alig valami. A gyakorlat számít nagyon sokat – s az igénye annak, hogy a kiborul kosarat ügyes kézzel, jó szívvel, elérkezett időben helyére igazítsuk. Kellemes, külső – belső rend nélkül az életünk sivár káosz. Mint ahogy a saját békéhez vezető út is harmóniával kövezett úton vezet.
Akár – kosárka papírszalvétán át…


thao








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...