2013. január 12., szombat

Istenhozzád






ISTENHOZZÁD



Most már mindörökre,
Ha meghaltál volna,
Velem jobban jársz!
Elsiratlak, mint kedves
Emléket, s a dátumok
Napján, szeretve
Emlékezem
Rád***

Ez csúf volt, ízlése vesztett.
Láttam – rám nincs többé
Idő, porladtam az életedben,
Mint szarkofágban múmia,
S nem nézek már soha
Vissza***

Érdemem a szerelemed volt.
Mára vágyott kötelesség
Lettem. Nem oldod meg,
Tisztán látom, s a pont
Eljött, hogy megelégeljem.

Nem fogok fájni utánad.
Emlékezni sem, mert
Nincs közös emlék,
Semmi. 

Juss a kárhozott
Tehetetlenségbe, 

Inkább, mint
Engem a tisztaságra
Érdemtelenné, csúful
Leméltatlanítni.


Most érzem, van folytatás.
Van új életút, melyben
Te nem is létezel, de sok,
Kedves ember benne
Tanyát vert, természetes,
Egyszerű módon.

Mindenki kap élete folytán
Keresztet, nekem te voltál.
Miattad kellett piszokba
Belebújnom. 

Föléledtem.
Tiszta vagyok, avítt
Tollaim leégtek.


Felragyogok, mint a
Kelő nap, s nem sírok,
Nem ejtek egy emlékező
Gondolatot sem többé
Utánad***


thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...