2013. január 12., szombat

Hegedűtanár







Hegedűtanár



Kezdjük, ha felkészült,
Úgy, mint a múltkor,
Emlékszik még, milyen
Fontos a pianissimo!
Gondol a lassításra,
Az első tétel közepén?
Eldúdolom magának,
Hogyan hallom én.
Nem figyel, pedig oly
Csodás ez a tétel!
Figyelje csak, mint a
Szerelem, a hang, a cé,
Mint hulló levelek,
Pizzicatóban a sok esz,
S mint pergő könnyek
Zápora a sok staccato, dé!

Kislány, a muzsika mesél,
Csak a hangok egymás utánját
Egyszer érezze meg, csodásan
Játszik, a technikája jó, de a
Szíve, a szíve, kedvesem, hol,
Hol maradt? Nem figyel, nincs
Hozzá kedve most?
De, tanár úr, gyönyörű szépet mond!
Hagyjuk holnapra, fáradt, kedvesem?
Pedig a vozókezelése szép, egyenletes,
Épp most figyelem!
Oh, nem tanár úr! A darab csodaszép,
Mikor gyakorlom otthon, hallom hozzá
Az ön énekét, nem, tanár úr, nem a zene
Bajaim forrása, szeretek egy embert, kihez
Szívem még oly fiatal, ki érett és nagy
Művész, a varázslat már nála!
Szeretem önt, tanár úr, kérem,
Fejezzük be mára.

(„ A hegedűtanár” Domenico Modugno emlékére)


thao











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...