2013. január 12., szombat

Hajadra simul***





Hajadra simult tenyerem


Eufórikus, mágikus állapot.
Meleg van, nyugodt vagy,
Félhomályban otthon vagyunk.
Szereted, ha melléd lefekszem,
Némán a válladra elfészkel
Fejem, s az édes illat belőlem
Minden bánatot kiűz, kihajt…
Miért vagy itt most, örök forrás,
Hol voltál pár év előttig?
Miért nem akartad, édes isten,
Hogy ez a nyerő páros diadalmas
Munkálkodással, elbonthatatlan
Szerelemmel már régóta együtt
Tegye dolgát, s megtérve, szabadon,
Boldogan szeressen, ahogy kell,
Ahogy jár, ahogy illik?

A gondolat immár így okát elvesztette.
Számítok rád, gondolok veled, s aggódó
Szemem terajtad örökre, s te is engem,
Csak engem gondolsz, pedig minden
Pillanatod egy őrült órarend – mégis:
Nincs hatalom, mely ne hozná el az
Időnket, ketten, bájosan, szerelmesen.
Bőröd illatától, tested bársonyától
Ködös a szemem és csak rólad szól
Az egész, elrongyolt életem, amit te
Foglalatba tettél és nélküle nem is
Létezel. Szeretlek téged, s mint a
Jóságban, úgy hiszek benne, hogy
Míg élünk, mindig itt leszel velem.



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...