2013. január 12., szombat

Gyere sétálni***





Gyere sétálni...


... ki az erdőbe, hív némán egy
kislány, de szívem megértette,
mert 33 évesen gyerek maradt,
űzik a soha nem elérhető hangok,
riasztja a világ, pedig olyan, mintha
mi volnánk, de angyali világa bezárult,
mint tulipán kelyhe, ha eljő az est...


szeretlek téged, mintha enyém volnál,
lényed gyógyulás, mosolyod öröm,
egy nem érdemelt ridegségre a te
szereteted a válasz és én ezt
meghatott szívvel köszönöm,
s bár véges a létünk idelent,
mindünknek, soha nem
felejtem a nyárvég
aranyát...


ajándékként jöttél, békét, jóságot,
meghajtott fejet, tiszta értelmet,
jaj - de sokat köszönhetek neked,
ígérni dőreség, de amíg tehetem,
nem fogok soha keserű csalódást
okozni neked és ott maradok
melletted, ahogyan engeded,
mert törékeny lélekhez
törékeny a híd...


ez a nem várt, ajándék szeretet
meghat, hozzád köt és felszabadít,
mert hogy mernék én panaszkodni,
mikor téged így meglátogatott az úr...
de jóságod fényében tisztán látom,
neked is ajándék, hogy a földi
undokságtól tiszta lelked a
mesterséges, fehér világban
saját burokban minden
mocsoktól megszabadul...



thao



(18 éves koráig úgy élt, mint bárki más.
Érettségizett, megtanult autót vezetni.
Aztán eljöttek a „hangok”, amik csak az
ő fejében léteznek. Szemre olyan, mint
bárki más. Mondatai egy idő után árulják
el, hogy a 33 éves testben egy akaratos
gyerek lakik. Diagnózis ismeretlen, a baj
gyógyíthatatlan. Önálló élete soha nem
lesz. Az együtt töltött nyár- vég életem
nagy élménye.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...