2013. január 12., szombat

Fölkérlek...






Fölkérlek, hölgyválasz…


…táncolj velem, állj meg előttem,
meghitt – kedvesen, apró bólintás,
karoddal átfogsz, s a másik karunk
kezünkkel kapcsolva kört alkot.

Így már egyek lettünk és indul
a lépés, csak kóstolva lábad s
lábam ütemét, de egyre gyorsabban
hangolódnak a szívek, s már nem
kell figyelni, az érzés visz veled és
tudom, hogy mindig e percet vártam,
mert a tánc a legszentebb ölelés,
eggyé lenni, ketten, zenére ringva,
akkora, akkora, akkora csoda…
aztán már fénylik a szemünk is,
a két pillantás egymásba mélyed,
s feledünk helyet és zenét és lépést,
hisz lábaink tudják, hogy mi a dolguk,
csak nézlek és érezlek és tudom, hogy
vége lesz, de míg ölelsz, addig minden
az enyém…
a soha ki nem mondott szerelmed is,
a csókod, melyet csak elgondolva éltem,
az erős karod forró ölelése, mely több,
mint egy olcsó, filléres motel-ágy,
ez olyan, mint egy fehér rózsabokor,
várja a kibomlott virágzás mámorát
a kert eldugott, árnyas sarkában...



Így gondolok rád és jó, hogy van tánc,
hisz ez  felismerés: a nő és a férfi
itt tisztán megérzi, hogy egymás melege
kellemes, szép, bódító varázslat, sosem
elég…

bódító, varázslat, sosem elég...



thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...