2013. január 11., péntek

Fáradó érzések





Fáradó érzések




Szép volt, könnyesen megható és nem feledhető. Az érett, hatalmas férfit – aki szelíd volt, mint egy katicabogár – otthon megfenyegették. Válás lesz, hamar, mert ez nem megy így tovább. Értelmesebb férfi ezt maga már hamarabb kimondta, kinyilatkoztatta, megparancsolta volna. Második házasság volt ez – és ha lehetséges, még borzasztóbb, mint az első. Csakhogy – az elsőnél még harmincas éveinek közepén járt. Volt erő, volt elán megtenni a kellő lépteket a szabadság felé.
Egy kislány látta kárát, hogy két össze nem illő ember akart házasságosdit játszani. De ami tűrhetetlen, azzal végezni kell.
Megsínyli a gyerek – de jobb, mintha napi hajtépés veszi körül.


A második választást nem lehet megérteni. Nem is fáradozunk rajta. A férj édesapja celebrálta a református szertartást. A jövendőbeli növendékei álltak sorfalat. Szaladgálós videó, minden, mi hánytató. Született gyerek is. Olyan, amilyet egy 45 évesen első szülésre vállalkozó, eszetlen anya erőlködése produkálni tud. A férj olyan rafinált kihasználási stációkat szenvedett el naponta, amitől minden józanul gondolkodó embernek bicska nyílik a zsebében. Mégse ő szólt. Tűrte az évekkel a kinyilatkoztatást megelőző átköltöztetést a földszintre, mert horkol… Házas ember azért házas, mert szerelmes a feleségébe, ezt ki is akarja mutatni és gyakorolni is szeretné, mert így természetes. Ezt megvonták tőle – teljesen. Bevásárlás, mosás, ötféle kenyérkereset, ez is a férj nyakába szakadt. (Nagy állatbarát vagyok, egyedül a páva az a madár, amelyet nem tudok kiállani. Buta, dölyfös, értelmetlen, haszontalan és ehetetlen. Egyetlen mentsége oktalan szépsége a széttárt farktollakkal – de ezt a szépséget is méregből produkálja. Akkor nyit, ha felbosszantják.) A falusi tanítóból avanzsált őnagysága vastag lábaival, kellemetlen modorával még pávának sem alacsonyítható. Középiskolai tanári fizetése az egyetlen pozitívum, ami rejtély – hova megy. Nos, ő válik, lakása vadonatúj, berendezett és üresen áll. (A szegény félmarha vette neki).

Ilyen körülmények között jött létre egy olyan találkozás, amire azt szoktuk mondani – csak egy egész életre szólhat. Bűbáj, törődés, eddig nem tapasztalt szerelem. Maga a csoda. Imádat, boldogság és a két újonnan összesodródott ember korát tekintve – utolsó esély. Megneszelte a kártevő? Homály fedi. Két hét után a válási szándék vissza lett vonva. Magatartásban semmi változás. Uralkodói pozíció. Ezt meg is teheti – akinek ezt engedik. A szerelem kornyadozott még évekig, mert az okosabb és nagyon szeretett nő nem akart már szorosan kötődni és félt a „klánba” való keveredéstől. Teljes joggal.Milyen élet ez, ha belegondolunk? Az imádott, a kedves, a jó, a szép soha nem kerülhetett szem elé. Nála és titokban lopott órák – a sok munka miatt egyre fogyóban. Ez az okos asszony azért volt életében először ilyen türelmes, mert eddigi élete folyamán ilyen soha, mondom: SOHA nem történt vele. Ismeretlen szituációban értetlenül viselkedünk és mentségeket keresünk. Ő maga ugyan ezt mélyen alávalónak tartotta, de a következőt gondolta ki: „Valamit elkövethettem életemben, amiért ez most a viszont lerovandó penitencia.” Állandóságra nem vágyom, gondolta, tehát egy hasonlóan független, méltó társ mellett csodásan lehetne egyeztetni a kellemes, párhuzamos életet. Alkotó munka esetében jobban szeret az ember saját fészkében lenni. Annál nagyobb az öröm, amikor a másik jön és kialakul egy kedves, megszokott rend. A vergődésnek persze eljön majd a vége. Katicabogárnak megmutatják az ajtón a nyílást – kifelé, a véglegesség igényével. Ezt ő tudomásul fogja venni, s agyonfáradt, már tompult lelkében talán meg is könnyebbül:- egy gonddal kevesebb… Felmentést viszont soha nem fog kapni az alól, hogy életében először rámenősen csábított, ígért és hazudott. Csábulni is kellett, nem vitás. De megdönthetetlen észérvekről ki mondaná ki első szóra:- Hazugság az egész! – Senki.

Így fárad, kornyadozik egy gyönyörűen indult szerelem. Az isten könyörületes, de az ilyennek a megcsúfolását, feladását, meghamisítását a legnagyobb vétkek között tartja számon.
Nem tudom, hogyan kell ezért bűnhődni. Nem is ez érdekel.
Az igazság harcosa voltam egész életemben, s ha ilyet látok, mélyen felháborodok, noha ez nem tisztem. Valahol, majd a távozás után, a másik létben erről mélyen el kell majd gondolkodnia a szerencsétlen magatehetetlennek. Ezt a csomagot is ő kapja majd a nyaka közé. Irgalmazz neki, te, kinek a kezében vagyunk mindahányan.
Ámen.



thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...