2013. január 11., péntek

Én még utoljára





Én még utoljára...


....szépnek láttalak, kedves,
öreg bohócom, még magas
voltál, bár a hátad már
meghajlott picit...
hirtelen őszültél, a korom
feketéje ezüstté vált kedves
fejeden, alakod amorf lett,
ruganyossága vesztett,
fáradt lettél és olyan
öreg...

a pocsék, eperszínű ing
még jobban kiemelte,
elhagytak már az ifjonti
álmok, varázsolsz, mert
dőrén, szaladva a csoda
után- hiszed, hogy újra
megtalálod...


még működsz, mint egy
fáradó, rozsdásodó gép,
lehet - még tapsol a
publikum... de fáradt
szíved hirtelen megáll
majd, s akkor végre
megnyugszol,
tudom...



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...