2013. január 10., csütörtök

Ékszer mese





Ékszer mese


Mindent szeretek, de nem
Az érték miatt, megszeretteti
A magamon viselt tárgyat a
Kedves gondolat, a helyzet,
Melyben kaptam, s hogy mit
Jelentett akkor, fűződnek hozzá
Forró érzelmek, s elcsukló szavak…

Szerelmünk meseszépen indult,
Annyira akartál, már nem is
Tudtam ellenállni, csak hagytam,
Sodorj, mint a szél. Mesés volt,
Míg szerelmesek voltunk, csak,
Te feleséget akartál, s ezzel valami
Megbomlott, mondhatnám,
Kettőnk töretlen egysége kicsit
Elfordult…

Küldtelek sokszor, el is mentél,
Egy napig bírtad, jöttél újra, s
Volt, amikor megláttam, már
Nincs értelme – s akkor jutott
Hirtelen eszedbe, hogy a mesés
Jegy-gyűrűhöz fonott karkötőt,
Lánccal is kapok…
Ünnepélyesen, kicsit pára- könnyesen
Vásároltuk együtt, mert nem akartad,
Meglátva ne legyen kedvem szerint való.
Örültem, dolgaink rendbejöttek, s mint
Minden fontosat, örökké viseltem a kedves,
Simulékony, nem bántó, soha nem akadó,
Kedves tárgyakat…


Életünk más irányba fordult,
Marasztaltál, de eltűntem, nincs
Már ez tovább, s többé nem láttál,
Pedig nem messze laktál, de ha én
Árnyékká válok, akkor föllelhetetlen
Leszek, keresni merőben hiába, már
Messze suhan lábam könnyű szél
Nyomába…
Az ékszereket egy művésznőnek adtam,
Tudta, ha nem veszi el, képes vagyok és
Kidobom… adott érte képet, megvásároltam
Érte az egészségemet, s az életemet…
Aztán a barátnővel kikocsiztunk és kezében
Suta kis csomag:- én nem viselem, tiéd ez,
Lekopott róla már minden fájó gondolat…
Azóta megtudtam, bár évtized is múlt jócskán,
Te sem felejtettél el engemet, s én bölcsen,
Mint memento morit, a kedves garnitúrát
Éjt- nappal viselem és tudom, hogy a lélek
Értéke sosem vész el, bármi legyen a vége…

S hogy alapvetően jó ember vagy és voltál,
Itt a karomon és a nyakamon, mosolygó
Arcoddal keretezve… nem akarnék már
Beszélgetni se veled, csak az emlék oly
Melengető, hisz most már annyi szépség
Jön vissza a múltból… részem lettél, mint
Vén fán az idő…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...