2013. január 10., csütörtök

Eger





EGER


Talányok édes városa,
Készülök menni kedvesemmel.
Hozzád, oda, hová mindenkinek
El kellett jönnie, aki szeretett és
Nagycsaládos anyuka voltam,
Mikor láttam felhőtlen örülni
A gyerekeimet…
Ez már elszállt régen, más utakon
Járnak, de hisz természetes, és
Pont, amikor meglegyintett a
Fölöslegesség kedvetlen íze,
Magaddal viszel az álmok
Városába, pont te, kitől
Megtanultam, a szerelem
Ajándék, nélküle kötve,
Mint a kéve, szorongunk,
Az életünk az ölelés nélkül
Fabatkát nem ér…

Már voltam és hálás vagyok,
Annak, aki elvitt, előélet,
De felülírható, mint az élet,
Benne minden egyes szó,
Mondat és értelem…

Vörösbort kérek, szalaggal
Így köszönt majd ránk a hajnal
S akkor megtudom, annyi
Szenvedés után, hogy csak
Velem vagy felhőtlen,
Boldog – igazán és erre
A viasz súlyos pecsétje
A város, mely minket
Felesket: - Választhatatlan
Páros, mert egymásnak adta
Őket az úr, hát örüljetek,
Így – váratlanul…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...