2013. január 12., szombat

Már




Már



Már majdnem azt hittem
Már majdnem döntöttem és
Megszoktam milyen az élet
Nélküled…
És nem fájt, mert nem akartam
Nem hiányoztál, mert tiltottam,
Tiltottalak…
Téged, szívem, de nem lehet, mert
Nem rajtunk áll, határ a végtelen,
Veled…
Maradj még, olyan jó ha csak
Fogom a kezed és jó a bánatod,s
Jó az enyém…

Bánatosan is lehet az ember boldog,
Ha párban bánatos, s a szép, szürke
Bánatok lassan elunják, ez nem nekik
Való, az ilyen társaság, s maradunk
Csak ketten csak te – és csak én,
Ez annyira, annyira
Megnyugtató...


thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...