2013. január 4., péntek

Bejegyzés







Bejegyzés…


…egy emlékkönyvbe, mely
soha nem is volt talán, pár
röpke szó a múltról és jövőről,
ami lehet, már el sem jön talán.

Beleírom – a képzeletbeli lapra,
mennyire szerettem volna boldog
lenni, mennyire kellett a hova
tartozás, és hogyan fájt, amikor
üres szívvel tovább kellett menni.

Nagy baj nincs, csak üres a helyed,
mellettem, amikor annyira jó lenne
vállad gödrébe belebújni, elringatnál
pár kedves szóval – s ezért nem kéne
mindenbe azonnal belehalni.

Telik az időm, a számolás egyre gyorsabb,
nem értem, miért lett kietlen a világ és
miért lett egyre zordabb és már nem fáj
annyira a szaporodó elutasítás – innen,
amonnan – szinte mindenfelől.

Csak kicsit meghalt a lelkem, mert érzem,
mennyire más lenne oltalmadban élni,
csak érted, veled – nem ilyen pocsék
egyedül…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...