2013. január 5., szombat

Alweibersommer





Altweibersommer


Mikor kibontott, szőke hajjal
Szelesen messze rohan a nyár,
Itt marad velünk a vörös, érett,
Mosolygós, ezer ízű asszony,
Az ősz.
Haja mélyvörös, rendezett,
Nem szálldos, de érett szépségre
Csábít, súlyos, lédús ízeket oszt,
Simogat, nyugtat és rejtélyes, új
Híreket hoz.
Azt súgja, fáradtabb sugárban
A nap már nem éget, békésen
Szemléli az érett szőlőket, mit
Vidám társaság sok jókedv
Közepette, harsányan
Szüretel.
Közben egy huncut kis sugárral
Végigincselkedik a kedves, sima
Arcon, csókot lop kis kagyló fülére,
Mit súg beléje - az kettejük titka
Csupán.
Nem fáradt és öreg, csak érett,
Csöndes, mosolygós és édes.
Mint az örökké csodát hordozó,
Mesés hordók a néma pincék
Rejtekében.


Belenézni egy érett asszony
Szép szemébe, elnézni,
Hogyan nyújtja meg
Karcsú derekát...


Mélyen beszívni bőrének
Mámorító, fűszeres
Illatát - itt érzi meg
Az igaz, értő vándor,
Végre hazatalált...



Altweibersommer,
Istenek ajándék- éneke.
Kóstolj bátran bele,
Vagy dúdolj vele***


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...