2013. január 3., csütörtök

Akarlak





Akarlak



Mint gyerek a nyuszit, reggelre
A kikészített füves kosárba, mely
A tavasz igazi nyitánya, kikelet
Vagy nekem és mindig új tavasz,
Illetve – csak legyél nekem mindig
Ugyanaz: szerelem, testvériség,
Fele kenyér, szent békesség, örökkön
Örökség.

Légy nekem a fény, hiszen, ládd,
Sötét van, ha kedves arcodon a nap
Nem lát tükröződést. Mosolyod az
Édes nyugalom, szerelmed a
Megfontolt bölcsesség…
Tudom, mi nyomaszt, nem merek
Gondolni rája, mert rettegek –
Elemészt millió dolgod
Golgotája…

Már csak a fészket hiszem, makacs
Akarással, boldog szeretettel, ahol
Mindenki megtalálja helyét, s hol
Béke, nyugalom fészkel…talán
Addig a fenséges rendező elv
Dolgainkat eligazítja, s hiszem,
A hitemet nem keserves bukás
Kénköves kínja szomorítja…


Hiszem, mert hinni akarom,
Az ÉLET az ÉLETET erősíti,
Támasztja, biztatja, igazolja.
Erős kezekkel válla fölött tartja…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...