2013. január 3., csütörtök

A sós könnyek




A sós könnyek íze…


… csak ritka ajándék,
Ha az érzelmek fűtik
A szépségtől zaklatott
Szívet… nem, miattad
Nem kell hullniuk, hisz
Te a megváltásos szépséget
Elhoztad, a magad módján,
Teljes egészében nekem…

Nem várok már olyat, mit
Teljesítened lehetetlennel
Határos, megértettem e
Korlátozott létet, s ha jelen
Tudsz lenni, az maga az
Élet és olyan biztonságos.
A régi énem már csak
Külsőmben csapja be
A felületes szemlélő
Vizsla tekintetét – te
Aggódva nézed arcom
Rezdülésén a sokéves
Fáradások okozta,
Hirtelen, lassú,
Lelki kínt…

Neked elég, mire képes
Ma már lenni tudok,
Csak legyek, ennyi,
Csak legyek…
Én szégyellem fogyott
Erőmet, s hogy keserves
Harcaidban nem lehetek
Veled… de te mondtad:
Mindig ott vagyok, lélek
Lélekkel együtt menetel,
Testetlen létem súrolja
Arcod, ha bánat, bosszúság,
Bármi égő átok szakad rád,
Lelkem, egész szellemem
Veled együtt indul el…

thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...