2013. január 3., csütörtök

A gólya magánya





A gólya magánya


Megjött a tavasz,
Vele a sok, kedves
Gólya pár, hozva új
Reményt, új örömök
Titkos üzenetét.
A fészkek teltek,
Reppentek tojáshéjak,
Buksi fejek ki – ki
Kandikáltak.

Egy fészek maradt
Üres és árva, benne
Méltósággal a hím
Állt magába’, elveszett
A jövő, mert a hazafelé
Úton lehullott a párja.
Kék tengerhabokba, s ő
Tudja jól, sosem látja,
Sosem kapja vissza.

S mivel a gólya csak
Egyszer házasodik, nincs
Mentség, nincs új nász,
Nem hagyja, hogy szeressék.
Oda az igazi, pótolni nem
Lehet, véged fiatalság,
Véged család, élet.
El fog vegetálni, egy darabig,
Csak így, szál egymaga, de a
Fészekben már asszony nem lesz
Soha… 

thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...