2012. december 20., csütörtök

Vallomás




Vallomás



De szívesen mondanám el neked,
Mi rejtőzködik, itt, legbelül…
Nem tehetem, elpiszkolódott már
Megannyi szó, elveszett belőlük
Pont a lélek, mi egy vallomást
Valóban éltet…

Nem marad más, érezned kell,
Jelen vagyok, akkor is, ha a
Távolság messzire szakít tőled.
Megérzem a lélegzésed, veled
Sírok, ha senki nem látja és
Veled örülök, mikor lehet…

Fogadd el, ez már így marad.
Nem változtathatja ítélet,
Parancs, hisz mi ketten vagyunk,
A kimondatlan, mindenre biztató
Igen. Kettőnknek felhős, s a derű
Minálunk csakis dupla…

Kegyelmi állapot, ki az utat
Nem egyedül járja, kezében
Rejtőzködik mindig kicsike tenyér.
Fogd hát jó erősen, kapaszkodónak,
Vagy csak úgy örömnek, mert jó…

Régtől együtt szól rólunk minden,
Akkor is, ha ez nem látszik és az
Idegennek messze nem
nyilvánvaló…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...