2012. december 19., szerda

Történet





Történet


A szép úr, a boldogtalan,
Ki rótta a munka útját,
Szinte hasztalan, mert
Nyomta sok rendelet és
Otthon is látogatták
Sűrű fellegek…
A szép úr egy vágyat
Dédelgetett magában,
Halkan, mint lent a
Szép halak, a mélységes
Tavak áttetsző, varázsos
Halkjában…
Még egyszer szeretni,
Csak ennyi volt az ég felé
Az árva sóhaj, még egy tiszta
Ölelés, melynek az alján nem
Található semmilyen mocskos,
Gátlástalan óhaj…
A csendes hal-ember, aki csak
A nagyvilágnak mutatott vidámat,
Megtalálta a csodás mindenség
Országát, melyért sokan az
Életüket tennék föl, akár egy
Szál kártyalapra, csak egy napra,
Csak egyetlen, boldog napra…


Mindent megkapott, káprázott
A szeme, szíve hálával lett telis,
Telis tele… igen megkaptam, de jó!
Most köszönöm, hálásan, jó, hogy
Végre a nagy út után őreá találtam…


Aztán jött az élet, a mocskos,
Az anyagias, a szűk szemű, a
Piszkos… fejét lehajtotta szépen,
Járomba, mint az ökör, kinek
Akarata egyetlen csöpp nincsen…
A boldogság elúszott, a szép, fényes
Angolna kisiklott kezéből, mely oly
Gyenge volt – és talán nem is tiszta…

Most fájdogál a szíve, csendesen
S egy nyugodt éjszakán a lelkét
A teremtőnek álmában, szépen
Visszaadja…




thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...