2012. december 17., hétfő

Sztárolás





Sztárolás

Nagyon kedvem ellen való, buta és káros megnyilvánulás. Legyen szó gyerekről, vagy felnőttről. A gyereket egy életre elrontja, mert azt képzeli, mindenkinél különb és neki az élet dolgai – JÁRNAK – csak úgy… Felnőtt esetében pedig, ha valaki nem tudja felmérni reálisan saját értékeit, hibáit egyaránt, borzasztó nagyot esik az illető, mikor kegyvesztetté válik.


Tapasztaltam, tehát tudom. Föl lettem istenítve, nélkülem a nap se kelt föl, aztán jött valaki és lenyomott, mint a bélyeget. Direkt nem írom ide, milyen tevékenységről volt szó, mert maga a DOLOG, maga a MUNKA mibenléte szinte mindegy. Ha van belső tartás és helyes értékrend, az ember tudomásul veszi, hogy megváltozott a csillagok állása és eltűnik onnan, ahol méltatlanul mellőzni – próbálták. Mellőzni, megalázni, kiszorítani csak azt lehet, aki kapaszkodik, körömszakadtig. Nem tettem soha. Ha láttam, hogy sem emberség, sem szeretet, sem tehetség nem érték többé, hanem jön az „erősebb kutya „elve – úgy elpárologtam, mint harmat a mezőről. Soha nem sebzett szívvel. Egy tapasztalattal gazdagabban, még ha ez a tapasztalat nem feltétlen cukormázba öntve lett az enyém. Szívesen szétrágom a tablettát is (hamarabb oldódik, ennyi az egész), hogyne lépnék túl akkor a percemberkék tülekedésén. Én soha nem akartam a legokosabb lenni sehol. Megmutattam, mi jutott eszembe. Ennek lett egy fanyar, sajátos én- íze, ahogy papírra vetettem. Az emberek szerették, szeretik, olvassák. Nagyon látom, hogy nekik, velük, értük szólok. Ez az én nyilvánosságom, mert az olvasottsági mutatón és a vendégkönyvbe való kedves, szíves bejegyzések visszaigazolásán kívül nem vagyok kitéve semmi olyan „magánkodásnak”, amitől nagyon, de nagyon messze állok. Mindig vallottam, nem is lesz ez másképpen:
- Egy a többi közül, aki megírja, elmondja, amit a többiek, sokan, szintén úgy gondolnak.- Nem színészi
pálya ez, ahol le kell játszani a másikat (nem kell, de szokták, elé állni a kevésbé népszerűnek, nehogy érvényesüljön már…) Nem állok senki elé, mögé, mellé.
Vagyok, mint minden ember, fenség – mondja Ady, aki igen nagy tudású ember volt. Én is így vallom, de könyöklésbe soha bele se fogtam életem során, mert gusztustalannak tartom, meg nem is tudnám megtenni.

Ez az oka, hogy amíg a Webmesteremmel együtt úgy gondoljuk, lesznek lapok, bennük pár, igen kiváló bajtárs, aki tehetségével hozzájárul a gondolat diadalához. Békés egymás mellett élésben. Ez a hitvallásom. Nem fog soha megváltozni.
Tudom, hogy a mellettem megmaradt és nagyon tisztelt alkotótársak is egyet fognak ezzel érteni. Mi itt egy páran azért írunk, hogy szerezzünk egy szép órát, egy-egy meghitt gondolatot az olvasóinknak, embertársainknak.
Mert – az egész értük szól.

Sztárolás pedig kizárva! Szerintem nem is értjük…

thao


(Bár a Webmester nem tud dolgozni többé, az új sablonokkal boldogulok magam is. A sablon nyújtotta statisztika óráról órára követi az olvasottságot. Csak az egész világ kíváncsi arra, mit akarok mondani. Nagyon megtisztelő. Két nagyra becsült kollégám pedig immár önálló topik büszke tulajdonosa az eOldalamon. Így vagyok én három lappal szolgálója az ékes magyar nyelvnek. Illetve független mindenkitől, aki úgy szólna bele a dolgomba – ahogyan annak semmi értelme nincsen.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...