2012. december 15., szombat

Sugaras





Sugaras, szép nyárban…


…lelked aranyára találtan,
nem lennék zavarban, nem
lennék értékeimtől fosztott,
árva, kit jóságába lakattal
bezárva szemberöhög kajánul
a gonosz…
egész szívemet kitártam, sebeit
mindet megmutattam, te kented
vigasz olajával, igenlés balzsamával…


de ellent kellett mondanom, mert
fejemet oktalanul nem hajtom soha,
ahhoz akkora hatalom kell, mint a
mennybe készülő véres áldozata…
kisebb keresztet adtál, de rajta
tövisek laktak, rozsdás szögek…
gyenge vállamba belemartak, s nem
adtál innom, mikor nagyon kellett…
helyette templomba mentél, mit
az isten Fia maga röhögött ki, aztán
szelíden mentegetőztél, sűrű, fontos
napok, benne ki mondhat bírálatot,
mikor dolgodat teszed…


tedd nyugodtan, legyen a dolog a tiéd,
benne a sanda képtelenség, hazug álorca
vigyorog… mindent megtehetsz, csak én
nem vagyok, s ebbe idővel vagy bele fogsz
halni, vagy nagyon nagyon tudtál hazudni…
ha megmaradsz, vigyorogva, épen, nagyobb
büntetés lesz, mintha magad rohadnál,
keselyű  - martalékként, ott fenn,
a kereszten…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...