2012. december 15., szombat

Rózsaszín





Rózsaszín, bókoló…


…hatalmas fejű rózsát vettem neked,
tudod, a réz serlegbe, mely az ágy mellett,
a te oldalad felől, a kis lerakó szekrényen
áll, gondoltam, messze még, míg látod,
de legalább a szándék jól fog esni, hogy
ezzel is gondolok terád…
… nem élő, persze, kínai csoda, mely csak
akkor hal meg, ha én akarom, nem fonnyad,
nem kókad, mégis, a kezük által létrejött,
selymes szépség – maga az ÖRÖK-be
vetett bizalom, maga…
mióta a salétrom a növényeimet módszeres
pontossággal ölte, rájöttem, a bútor sem
fatörzs, vagy élő bárány – miért ne álmodnánk
tartósan, ha szép, az ízlés határait, persze jól
betartván…
ahogy hazafelé mindezt elgondoltam, sütött
a nap, az utca békés volt, rajta ember alig,
fejemben már készültek e sorok, s egy gödröt
a járdán elnézve, hasra estem, mint egy bolond
kecske…
kedves, fiatal pár akart segíteni, köszöntem,
nincs baj, a nadrág térdén esett, poros folt
szépen mosható – folytattam, magamon
mosolyogva, hazafelé az utam, s arra gondoltam,
te fogtad fel az ütést, mely lábamat törhette volna…
no, így vigyázok én, a távolból, napjaidra, s tudom,
az ütéseket én is elkapom, melyek téged érnek…


…kívánom, hamar lásd a virágot, s együtt
felejtsük el, mi minket ért, s elmúlik, mint
a pára, csak emlék marad, hogy valami
kettőnket meglegyintett – de az örök szeretet
joga, ereje, teljes diadallal visszafogta…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...