2012. december 15., szombat

Önismeret




Önismeret


A legnagyobb fegyelmet és intelligenciát igénylő feladat. Szívem szerint „tény”- ként aposztrofáltam volna, de rájöttem, nem helyes úgy a megfogalmazás.
Az önismeret nem ingyen van, és nem jár.
Dolgozni kell rajta – keményen.


Magával szemben persze óhatatlanul elfogult az ember. Ezzel addig nincs is baj, amíg nem mások rovására történik, és amíg eleget tesz az egészséges módon „szeresd magad” pszichológiai ténynek. Aki nem szereti önmagát, nem tudja elfogadni, nincs békében a legbensővel, azzal társadalmilag szinte lehetetlen együtt élni. Keserves, rossz a hangulata, minden francból a hibát bogozza ki. Amíg nem tudunk önmagunk külső – belső adottságaival megbékélni, azokból a legjobbat kihozva, egyszerűen szerethetővé tenni magunkat – addig sem magunkkal, sem a külvilággal nem lesz béke.

Ez a béke lehet hamis állapot. Ismerek olyan egyéneket, akik saját tökéletességüktől elájulva olyan jókat mondanak magukról, hogy az én arckifejezésemről pereg a bőrke… Ugyan is – véletlenül – tisztában vagyok viselt dolgaikkal. Ha belátnák, ha átfogalmaznák, ha keresztül- kasul meggondolnák, mit okoztak, mit rendezetek be és mit tettek kockára – talán lenne rá esély, hogy visszatérjenek az emberszabásúak közé. Nincs esély, pszichiátriai esetekről szóltam. Ha súlyosabb volna, lehetne kezelni, de így, a határmezsgyén állva, billegve iszonyú károkat tesznek. Közben magasztalják önmagukat. Extrém esetek, belátom. Mégis el kellett mennem eddig a szélsőségig, ahhoz, hogy érthető legyen a mérték, amiben az önmagunk és mások egybekapcsolódó elfogadása már jól beilleszkedik.
A szeretet fogalmával óvatosan bánnék. Megszeretni lehet embereket, nem túl nagy számban. Egyszerűen ez úgy működik, hogy nem „Szerelemvonat” ez… de az együttérzés, a segítőkészség ott KELL, hogy legyen bennünk, állandóan. Gyengéinket ismerve, nem beismerve, mert nem bíróság ez, sokkal toleránsabban viszonyulunk másokhoz, akik szintén – emberek. Akinek az önismeret nehezére esik és olyan szerencsés, hogy erre rá is jön – kérje szakember segítségét.
Nem kidobott pénz. Nagyon sokat segít egy erre képzett, kiművelt emberfő, akinek a diadalmas produktum érdeke is.

Magamról, hogy el ne tévedjünk, mint Piroska az erdőben:- kemény, bak természet. Szigorú akarattal. Amit helyesnek érzek, keresztül is viszem. Nem alázkodok meg, de soha nem vagyok tiszteletlen. Szívesen társalgok boltban is. Az udvariasságnak meg is van az eredménye, mert emberien szóba elegyedni – szimpátiát szül. Velem együtt élni már nem lehet. Ennek részben a betegség az oka, amit beláttam és nem terhelek másokat félelmeimmel, kifáradásaimmal.
A fiammal jövök ki a legjobban, mert ért és érez engem, soha nem veszekszünk. A nagybátyámmal dettó ugyanez a helyzet. ( A szűz jegyében születtek, ami a baknak maga a megváltás). Nem vagyok szűkmarkú, de tisztelem a pénzt, mert, mint minden baknak, nagyon meg kellett érte dolgozni. Leleményesen vásárolok, szinte lehetetlen, milyen hamar megtalálnak értékes holmik – fillérekért. Soha nem vásároltam „turkálóban”. Nem is fogok. Elvárom, hogy a pénzemet visszaadják, mint ahogy egy könyv, vagy egy kulcs visszaadása aggályos, észben tartandó kérdés a számomra. Megbékéltem a kialakult helyzetemmel. Felfogtam, mire nem vagyok képes. Emiatt nem tolakodok oda, ahol olyan feladatokat kellene ellátni, amikre én már nem vagyok elég jó. Boldoggá tesz a tudat, hogy jó költőnek, írónak tartanak.
Ezt el is fogadom és nagyon jó, hogy egyből kijön a leírandó szöveg, szinte alig kell javítani. Állagom megfelelő. Örülök, hogy nem bántak el velem a gének. Tetszetős, amit a tükörben látok. Nosztalgiával gondolok a múltra. Életem legragyogóbb szakasza a három gyerek felnevelése volt és az édesapjukkal, mint emberrel, apával és zongoraművésszel töltött idő. Lezárult. Már nem létezik, de azok az évtizedek érinthetetlenek számomra. Örökség, hogy utcán nem ismerek meg embereket. Egyszerűen - el vagyok foglalva a megoldandó aktuális feladattal – és nem látom meg az illetőt. Amint ez napvilágra kerül, korrigálom elnézést kérve és magyarázatot adva. A kötekedést nem bírom elviselni.
Ezzel szemben egy védelem van - levegővé válok.
Szeretem, hogy életkoromhoz képest jól nézek ki. Elégedett vagyok a ruhatárammal, mely mélyen tükröz engem. Furcsa figura vagyok. Aki szeret, az egy életre szeret, aki nem áll ki, soha nem fordul pozitív irányba.

Remélem – jól ismerem magamat. Szakember azt mondta, jól.

IGY KÉPZELEK EL EGY ÖNISMERETI VALLOMÁST.
TEGYE MEG MINDENKI, SAJÁT MAGÁNAK.
JÓ LESZ!



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...