2012. december 15., szombat

Nyálkás köd úszik





Nyálkás köd úszik…



… a csonka fák között.
Valami kis nedvesség
szitál az égből lefelé.
Behúzott farkú, magányos
kutya surran a fal mentén,
mint egy árnyék.
Nincs íze a szónak, levegőnek.
A közelünkben érinthető a bánat.
Szép szavaink, békítő rebbenéseink
mind oly messze járnak…
Lelkünk kapuja is csak résre nyitva,
benne kósza kétségek sötét halma.
Magam sem gondolok most semmi
varázslatra, mi egy érintéssel
minden rosszat tovaűzne…
Hallgatok idebenn, a melegben.
Jólesik, csak nem tudom, meddig
lesz meleg…
Elszállt a teli szájú nevetés.
Ilyenkor a lélek oly öreg…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...