2012. december 27., csütörtök

Nem számít már






Nem számít már


Naponta, hajnalban eljön
A rossz álom, nincs menekülés.
Pokolba kívánom, de el kell
Viselnem, mert ez valami
Keresztfa, vagy mi az átok…
Égiek, bizony, jól megpróbáltok.
Aztán – kimegyek a napra,
Sálamat pimaszul lelógatva,
Szívem összes szánalmával
Érzem át a kerekes szék, a
Mankó, a fehér bot vissza
Nem vonható, végleges
Voltát, ahogy szembejőve
Megmutatja, ne nyávogj,
Élj, nézz a napba és hálát
Adj lábért, szemért…
Hogy nem lettél csúfja
A világnak, hogy a vágyott
Szó elér, mert az emberek,
Olyanok, mint te –
Ha kedves vagy,
Kedvesek…

Ilyenkor elfelejtem kísérőmet,
Mely már le nem vethető, de
Kellő ésszel még bőven élhető.
Belenézek a napba, örömet
Minden apróságban keresve
Sem kell – lelek, elém fut a
Gyalogút, a szél is nekem
Fuvoláz, arról, hogy kicsi
Már a hideg ereje, s minden
Ezer tavasszal van tele…


Mosolyra húzódik a szám.
Hozzád simulok, kezem
Kezedbe rejtem, csak
Ennyi, s bizton érzem,
Megtalált
Az Isten…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...