2012. december 14., péntek

Nem gondolok





Nem gondolok…


…ma mást, mint bármely
más napon. Ugyanúgy tudom,
hogy velem vagy, nincs sírás,
elszunnyadt a fájdalom…
Hiányod persze az égig ér,
de nem vagyok önző, csak
szeretlek téged…
Képzeld, vettem piros szaloncukrot
és egy picurka Mikulást!
Odaraktam az adventi koszorús
asztalra, hol a képed és a mécses
evilági léte hirdeti örökre, hogy
nekem te VAGY.
Érzem, hogy túl jó voltál te ide.
Ezért vittek el, csak harminc
évre ajándékba kaptalak…
Az ajándékot szívből köszönöm,
hálásan őrzöm kedves perceinket,
melyekkel bearanyoztad korai
magányos létem.
Felnőtten is a közelemben maradtál.
Neked nem volt sürgős, sejtetted,
hosszú nem lesz, megkaptam tőled
a legtöbb órát, percet, mit csak
adhattál, magadból, nekem.
Szerencsés vagyok, hogy voltál.
Távozásod törvény és parancs.
Változni csak annyi változott,
hogy megértettem, neked így a
jobb, s én bandukolok, mosollyal
emléked nyomán…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...