2012. december 26., szerda

Most küldök






Most küldök magamnak…


…virágot, névnapom van,
az egyetlen ünnepem, amit
valóban szeretek.
A február szinte oda már és
jönnek, jönnek jó szagú
szelek…
Annyira kellene már a nap,
ma épp csodásan kisütött,
a hideg elköszönni még egy
napig marad, aztán fölenged
minden, ami élet, minden,
ami engem éltet …
és számolhatom a napokat,
mikor a kis öreg nénik
hozzák a kertből, vizes
papírba takarva a hamvas,
gyönyörű tulipánokat…

Ezen a virágon elidőzök
szinte mindig, mert puritán,
egyszerű szépsége megbolondít…
a sötétben szemérmesen szirmát
becsukja, majd a napnak magát
egész szívvel, teljesen odaadja…
mert őszintén szeret, mint igaz
asszony és ártatlan gyerek…

várom hát a langyos szellőt,
a napot, mely nélkül élni
szenvedés, várom
a virágomat –

tulajdonképpen ennyi
az egész vágy és
gondolat…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...