2012. december 12., szerda

Mindennek vége





Mindennek vége



Mondod az egészre, mi
Egyszer mivelünk oly
Kurtán megesett...
Rövid volt, de szép,
Most is látom még,
Az állomást, mely
Szétszakítja
Kezünk...


Elesetten állsz, én fenn
A vonaton, meleg tenyered
Lefutó, könnyes arcomon.
Megőrized a könnyeim
Kedves melegét, ízleled
A megszáradt könny
Szépséges, sós ízét.
Válásunkért hulltak,
Csók a tenyeredbe, s
Egy égő szúrás, bár
Akaratlan, bele a
Szívedbe...


Nem látsz, többé soha,
De emlékem égni fog.
Életed minden perce
Idézi majd a gyönyörű
Napot, mikor nem volt
Kérdés, csak csupa-csupa
Válasz, mikor esztelenül
Öleltél, ölelted a vágyat.
Akartad:- engem és
Mindent akartál,
Közben jól tudtad,
Képtelenség, pedig
Annyira
Maradnál...


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...