2012. december 11., kedd

Miért karcolat?





Miért „karcolat”?

(magyarázat rövid prózáimhoz)



Elmaradtam ennek a topik - címnek a magyarázatával.
Elnézést az olvasótól. Most pótolom.

Ami a neten folyik, az sok minden lehet. Elektronikus újságírás, irodalmi kísérletek sora stb. E sorok írója nem annyira hiányában leledzik a műveltségnek, hogy ne tudna különbséget tenni a kisnovella, a filmkritika, a lektűr, a jegyzet és sok más egyéb, rövid írást megjelölő műfaj között.
A „karcolat” esetemben annyit jelent:- megfigyelek egy jelenséget, megérint egy történés, meglátok valamit és ide írok róla pár – szerintem találó mondatot. Világunk már nem türelmes. Bevallom, magam sem vagyok az. Így határoztam el, nem fogok nagyképűsködni bármiféle szelektálással. Leírom ide azt a pár, figyelmet ébresztő gondolatot, MEGKARCOLOM A „PAPÍRT”. Ha ezt érdeklődéssel elolvassák, netán gondolatok ébrednek tőle – én boldog vagyok. Lehet, hogy amit én megláttam, azt más esetleg szem elől tévesztette. Legyen az két szempár összevillanása, vagy egy mozdulat egy filmből. Utána gondol, vagy újra megnézi. Ezzel én a célomat bőségesen elértem. Nem törekszem arra, hogy halálom után disszertációk szülessenek belőlem. Valószínűbbnek tartom, hogyha eltűnök majd, velem porlad el az a rengeteg betű, amit ennek a gépnek a segítségével elküldtem az embereknek. Ez így van jól. Amíg írni tudok – és megmarad erre a lehetőségem – megkarcolom a papírt a továbbiakban is. Csakis arról, ami eszembe jutott. Semmi más. Sokat láttam, sokat tanultam, sok szeglete érdekel az élet nevű nagy, nem mindig kíméletes játéknak. Annyit kérek csupán, olvasáskor azt a szeretetet és egészséges kíváncsi rácsodálkozást érezzék meg, amivel ezeket a gondolatokat én ide fölteszem. Annak a reményében köszönöm meg a számokból nyilvánvalóan megmutatkozó érdeklődést, hogy mindenki megnyugodva dől hátra a monitor előtt. Nem kapkod értelmező szótár után. Nem gondolkodik fölös perceket pazarolva: - Miért írja ez ide folyton, hogy „karcolat”?  – Pusztán csak ezért, amit föntebb elé soroltam. Ha olyan szeretettel fogadják be szavaimat, amilyennel én közzé teszem, már a szándékom megvalósult. Boldoggá tesz és jól is van így. Tehát, ameddig tehetem, MEGKARCOLOM A VIRTUÁLIS PAPÍRT….

Ennyi a szándékom és ez jól is van így. Szeretem, tisztelem az olvasót. Ez inspirál, erre vagyok tekintettel.
Arra gondolok, hogy egy fárasztó nap után ez a pár röpke mondat örömet okoz.
Köszönet érte!

thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...