2012. december 11., kedd

Messze, régen




MESSZE, RÉGEN…


…napsütésben, élt egy kismalac.
Farka kurta, kunkori, orra meg oly
Mókás, kerek, ahogy túrja, amit
Túrhat, keresgélve, vagy csak úgy…
A kismalac ilyen volt.
Rózsaszín volt, szőre, ami kevéske,
Mind egy szálig fehérke, s tiszta.
Minta malac, nem dagonya, csak
Egy tisztán – tiszta jópofa!

Krisztiánnal barátkoztak, s bár a
Tervekbe nem illett, sehogy se,
Kerti malac lett belőle, rózsaszín és
Kunkori, vicces, mókás, túrás- fúrás,
Ahogy éppen, neki készült ketrecében
Keresgélt. Persze ki is jöhetett, együtt
Jártak réteket, meg füveket, meg virágos
Szép pázsitot. Jó malacka sokáig a mi
Kisfiúnk leges legjobb jó barátja volt.

Mikor megnőtt, elköltözött, hiszen
Be már sehogy se fért a ketreccel
Kerített, kerti lakba, mert malacka
Meghízott, ahogy mindenik szokott.
Elvitték egy nagy tanyára, sok malacka
Örömére, víg társaság közepébe, a mi
Gyerekünk meg örült, barátkoztak eleget,
Most jó helyen van a betyár, de a sok szép
Együtt- napot nem felejtik soha már!


(A „Nelli baba meséskönyve” egyik darabja.
Unokáimnak írom ezeket a meséket, verseket.
Nellinek, Titinek és Zolikának.)


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...