2012. december 26., szerda

Mese a varázslóról




Mese a varázslóról


A varázslót mindenki várta,
Ünnepelte felnőtt és gyerek.
A varázsló számtalan díjat
Elnyert, övé volt minden
Szem és egy-két órára
Minden boldog felnőtt,
Kisgyerek…

Az idő tőle is telt, szépen,
Kopott a sok papírmasé.
Ellazult a masztix tapadása,
Ízületei pedig jajongva
Kiáltották, itt a vége mára.
Elég volt a sok előadás,
Emlékezés kéne, kicsi
Ház, melyre odabenn
Angyalka vigyáz…

De makacs volt a varázsló,
Makacs, nem hallgatott a
Múló időre, gyérült egyre
A közönség száma, s veszett
Fénye a sok tarka csodának.
Meghalt a galamb, s a nyúl
Elment a nyitott ketrecajtón,
S egy szomorú előadás
Végén egy kisgyerek
Hozzá odament…

Menj haza, varázsló, már
Nem tetszenek nekünk
A csodák, hidd el, nem
Mi vagyunk gonoszak,
A te időd telt ki,
Sajnállak…

A szomorú kisgyerek
Elment haza, a hajlott
Hátú, öregedő férfi
Megnézte magának
A sok kacatot, mely
Fényét elvesztette
Régen..

Nem volt már kihez és hová,
Így meggyújtott egy szál
Gyufát, s a kocsiba
Bedobta szépen,
Majd magára
Húzta az ajtót,
S elégett a csoda,
Mind elégett,
S az ő meséje
Meghalt,
Végleg…


Tanulság:_

Mikor nagyon megy a szekér,
Akkor ugorj le róla, barátom,
Mögötted minden diadallal,
Ne várd meg, míg elkopsz,
Mint egy ócska cipő…
Dicső emlék maradj,
Ne egy lyukas
Ernyő, napszítta
Pöttyökkel, törött
Fogantyúval…


thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...