2012. december 11., kedd

Memories










Memories

(Marianne emléke)


Emlékek, amik kínoznak,
Bár mélyre rejtettem őket.
Emlékek, melyek idézik
Bájos termeted, szőke,
Selymes hajad szelíd
Libbenését a görög agora
Lágy szelében, békén…
Hisz boldogok voltunk,
Enyém volt a szíved - és
Együtt laktunk, imádtam
A tested, vékony, törékeny
Kedves, kis magad, ahogy
Lágyan szelíden nekem
Adtad magad, no, nézd,
Szememben könnyek, hisz
Úgy imádlak téged, hisz
Nincs számomra semmi,
Csak a lelked, meg az
Írógépem,
Amellyel a betűk csodáját
Sorra megidézem, de nélküled
Nem menne, mert te vagy
A lelkemből egy fél, s ha
Mellém simulsz, teraszon,
Ágyban, megbántott szívem
Él, áldott a tested, mely
Dalokat terem, áldott a
Lelked, mely bennem van
S velem, oh, soha ne hagyj
Veszni, kedves, mert nélküled
Semmi vagyok, dalaim, soraim,
Énekem, verseim, mind tőled
Kaphatom és légy ezerszer
Áldott, hogy tíz évig fogtad
Kezem és megátkozott az
Az óra, mikor magam maradtam,
Csendesen…
Ordítva vágyom a tested,
S a lelkem is érted üvölt,
De elszakadt valami köztünk,
S többé a nap nem tündökölt.
Elhagytuk hát az agorát és
Járom a világot én, a siker,
A taps nem számít, mert
Többé már nem vagy enyém…

Üvöltök idebent, csendben,
És véresen ordít a lét, de
Kifelé mosoly és nyugalom
Álcája kábít, mi semmit nem ér…

Elhagytuk egymást, oh, de rémes!
El kellett menni, nem értelmes!
De így kellett lenni, s mindig
Magányos leszek, nélküled…
Mindenkiben kereslek,
Örökké, minden tied.
Mert miénk volt a múlt,
A tenger, a csillag, az ég…
Meghalni kéne… de az is
Oly szánalmas, fél, mert
Örökké az egészem lettél,
Akkor is, ha eltűntél…



Tudok hát sokkal jobbat,
Inkább legyűröm, s nem
Emlékezem, csak a lélekkel
Teli, törékeny test ne volna
Örökkön itt velem…
Legjobb az utcán lenne,
Betegen, holtrészegen…
Csak miattad nincs így,
Mert mindent őriz szívem,
Isten a legszebbik arcát
Mutassa örökké teneked,
Szép, eltávozott,
Törékeny, kis
Kedvesem…



Hommage a’ Leonard Cohen





thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...