2012. december 26., szerda

Megtagadtalak







Megtagadtalak

és kivetettelek a szívemből,
messze az útfélre, nem érdekelt,
tovább mi lesz veled, csak ne
halljak rólad kerülj el engem,
messze
és nem használt, hogy magyaráztál,
hideg maradtam, könyörtelen, ha
lett volna közös holmink, szentség,
kidobom, vagy megsemmisítem

nem a vak düh szólt belőlem, csak
meguntam az örökös mázolást
nem természetem, tanulni eszembe
nem jutott soha hisz az igazság
kegyetlen ugyan, de százszorta
édesebb mostoha
aztán a világ belém verte némán,
hogy manapság tisztán élni bizony
nem lehet, lekvár az élet, kondér
a lélek, s ha benne úszva lenyalunk,
egy-egy édes napszakot, legyünk
vele boldogok

s most itt állok a kifosztott tudattal,
hogy eltemették, mert meghalt a
becsület,a hazug lekvár ízét nem
értem, s kérdéseimre mivel nyelvem
nem beszélik sosem jön felelet

így nem tudom, így nem értem,
így meghalt, mi fontos nekem



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...