2012. december 5., szerda

Megfeszítve





Megfeszítve…


…vártam jöttedet, szepegve,
mint a boltban felejtett kisgyerek.
Nem tudtam,csak belül hittem,
idő kell, míg a sebeket kötözzed,
míg a sebeket kötözzem…
S itt vagy, hangod a régi, benne
semmi álságosság nincsen, így
nem csalódtam hiszen a mi dolgunk
alapvetően – rendben…
én elvártam, mi most nem elvárható,
te higgadt maradtál és tudtad, idővel
kiadja a szó…
mert szeretlek és te is nagyon szeretsz
engem, veszni nem hagyod, történjen
bármi álság, vagy rettenet…
talán a csinált hallgatásban, míg hagytuk
egymást saját levében főni – ezért voltam
nyugodt, mintha nem történt volna
semmi… mert, bár a hiányod fájt, a
biztonság nem veszett el soha, mert
éreztem, legbelül, én lehetek most már
a szívednek ösvénye, otthona…
nem veszekszel, nem haragszol, kivársz
és ugyanúgy megvagyok neked, pedig
szertelenül, kis híján, eldobtam a szíved…
ha hagynád… te nem hagyod, soha…

még tanuljuk…az osztályzat nem jó…
bocsássunk meg egymásnak – ez –
nagyon kemény iskola…

thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...