2012. december 3., hétfő

Maradj velem




Maradj velem…





…mert mikor kilépsz az ajtón,
becsukódik mögötted, a testetlen,
gonosz félelem nyomomba szegődik,
az marad velem…
maradj velem, mert nélküled az oly
kedves sötétem áthatolhatatlan
feketévé válik, nincs fény többé,
a gyertya is magától kialszik…
s a számomra oly kedves, érthető
halál, mint egy vigyorgó maszk
röhög rám, fekete,matt köpenyben…
vigyél magaddal, rohadék, üvöltöm,
de eszébe sincsen, csak üvegszemével
bámul, röhögve, rám, az arcomba,
meredten…





… tudod, ne maradj, mert mindig
könnyű lesz a lépted, ha kiléphetsz,
felsóhajt a lelked, pedig majd
elemésztődsz kettőnkért, de azt,
hogy beteg vagyok, nem érted…
te a napba mégy… menj hát, hidd el,
megértem, ép elmével ilyet
nem vállalhat senki… menned kell,
tovább, tovább kell menni…
s amikor felordít a fájdalom utánam,
gondolj rá, már késő volt, már úgyis
vártam…


üres lélekkel robotolj tovább, feledd
az édes, pillanatnyi mát, legyen tiéd
a biztos, szürke holnap…belül tudod,
soha nem tarthatsz meg magadnak,
hisz engem vár egy kedves hely, ahová
a belőlem égetett por nagyon vágyik…
ott szabad a szél, éles a magasság
és újra éled egy édes, szép, anyai
vágy, a gyermekem lelkével zavar
nélkül végre örökké együtt lenni…


vagy legalább a közelébe menni…




thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...