2012. december 25., kedd

Már vártalak





Már vártalak…


…hangod, sajnos, színtelen,
erőtlen kicsit, mert messzi
vitt az otthontól, s tőlem
a kényszerű, megfejthetetlen,
félelem, mely nyugtalanít…
már megvagy, már nyugodt
lehetnék, akár, de terveink
tolódnak, oh, de kár…
minden napot tőlünk vesz el
a kiszámíthatatlan élet már…
s bár esküdnék, a szíveink
oly messziről is egymásnak
felel, még nincsen helyzetünk,
még bizonytalan a lét, milyen,
amikor már festettünk, s
áldott kezed nyomán majd
virágba borul minden…

addig álom leszel, türelmesen
ki foglak várni, mert a hitnek
bizony határt nem szab senki,
mert érzem, megértem, így
majd, ha lehet, még becsesebb
a közös kert és meleg
konyha-szeglet…

csak még kicsit hidd el, más
ugyanúgy megmérettetik,
csak a miénk hosszú út,
de vége annál biztatóbb,
mert ott már az örök
szeretet lakik…



thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...