2012. december 24., hétfő

Kívánom szívből***






Kívánom szívből…

… a boldog arcokat, mikor
az öröm pár napra fészket rak…
Mikor a bánat egy csöppet
tovább áll, mikor a szív öröme
elnyomja, ami fáj…

AKAROM! Ne legyen soha
Éhes kisgyerek, hisz nem
Tehet róla, hogy megszületett!
Megilleti karácsonyfa, mosoly és
Meleg, mert hová haladunk?
Emberek! Ne legyen könny a
Csöppnyi arcokon, szaladjon,
Ahogy bír, messze a fájdalom!
Ne egy rideg sátorból jöjjön az
Élelem, hanem mindenkinek
Otthona, asztala legyen!

Ha ezt mindenki, tényleg így
Gondolná, fölösleges pénzét
Mindet odaadná! Nem hiszek
A gazdagság erejében, mert
Nem boldogít. Örök életet
Vásárolni rajta nem lehet, s
Egy mennyiség után átláthatatlan,
Meg teljesen fölösleges. Igen.
Utópista barom, ezt szokták
Mondani, de világít az igazság,
Szavam még hamisat sose szólt.



Ezért AKAROM, hogy az emberek
Élhetően legyenek BOLDOGOK.
Szenteste, nyár vagy január, az
Emberi lét mindenkinek jár!



thao


(Amikor először megjelent a vers, ezt a bejegyzést kaptam hozzá. Ez volt az én ajándékom:

"Karácsonyi vendégkönyv bejegyzés


Bár mindnyájunknak lett írva ez a vers " Kívánom szívből...", én mégis kicsit a magaménak érzem. Nem tudok csak egyetlen találó szóval élni a verssel kapcsolatban: SZENZÁCIÓS 

Egy versnek indult és életem legszebb ajándéka lett. A magaménak érzem, mint remélem más is, aki olvasta-olvassa. Rengetegszer elolvastam és nem jutott "más" eszembe utána csak ez a kis idézet, amely anno megragadt bennem, s amivel thaonak, aki akaratán-tudtán kívül egy újabb csodával ajándékozott meg, mint meg annyiszor kívánok békés boldog karácsonyt és egészségben, sikerekben gazdag boldog újévet!

(Elnézést, ha nem hibátlanul idézem)


"Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni."
(Wass Albert)"






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...