2012. december 25., kedd

Gondolok rád




Gondolok rád…

… mondod és meggyőzöl, ne féljek,
űzzem el az ostoba, értelmetlen
felhőt, hisz a gonoszság, bánat,
halál felettünk nem győzhet…
nem tehetek mást, hiszek tehát,
s valóban…
tulipánom szirmát kedves pára lepi,
a borult ég józan szürkéje mosollyal
lesz teli, kedvesek az emberek, s a
morcosakhoz én kedves leszek és
kisimítom a redőt, mit máshol,
igaztalan kapott…

mindaddig elhiszem, hogy tényleg
gondolsz rám, mert annyira nem
gondoltak, bosszúból, szánalmas
adok- kapokból, mibe bele én soha
nem mentem, csak elpárologtam,
áldjon egyedül az isten…
visszasírni nem lehetett soha, mert
a nem gondolásnak kitörölhetetlen
a nyoma, szóval  mindaddig hiszek,
míg ismét túl józanok nem lesznek
a kedves fellegek…

ha újra félelem fog a hajnali órán
teremni, akkor már tudni fogom,
csak játék volt, szeszély, már nem
segít nekem senki…
nem leszek csalódott, csak meg
fogom köszönni a pár, csodás,
félelem nélküli napot, a nyugalom
ízét dédelgetem majd a számban,
s józanul megértem, beteg ember
senkinek se sokáig kedves, mert
unalmasak a sokat mondott bajok,
rettegések, borús percek…

de hálásan soha nem felejtek, mint
a bántást is, némán, soha nem említve
raktározom, így ezt a szépet, gondosat,
szintén jó mélyre elrakom…
nem veszem elő soha többé, hiszen
ami már nincs, nem is segít többé,
de a derű óráit utólag számolva –
kicsit- nagyon hálás leszek,
mindörökké, kedves
magadra gondolva…



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...