2012. december 25., kedd

Furcsa






Furcsa, hosszú nyakú…


… kecses hangszereitekkel
titokzatos, szelíd mosollyal
varázsoltok idegen, finom
muzsikát, benne fátylak
lebbenése, a lélek éppen,
alig – tükrözése, minden
elővigyázatos védelme,
gyógyír sebekre, bánatokra,
beteg, vagy gyógyuló szívekre…
játékotok oly finom, mint a
már alig hunyorgó, lenyugvó
utolsó, lágy napsugár bágyadt,
kedves simogatása…
ti szinte jelen sem vagytok,
nehogy sérüljön a varázs…
titokzatos szitárt hallok,
gongokat, fa tompa
koppanását…

azt hiszem, köztetek
otthon vagyok…


thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...